A Prelátus levele (2017. április 5.)

A Prelátus, Mons. Fernando Ocáriz 2017. április 5-i levele. Nagyhét közeledtével a Prelátus arra emlékeztet, hogy Jézus Krisztusnak minden keresztény életében központi szerepet kell kapnia.

Kedves gyermekeim! Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

Közeleg a Nagyhét. Igyekezzünk az előttünk álló napokat mélyen átélni, hogy mindig újra elmondhassuk Szent Pállal együtt: „mihi vivere Christus est!” – „számomra az élet Krisztus!” (vö. Fil 1,21). Az Úr nemcsak egy példa számunkra. Ennek kapcsán eszembe jut a Pápa egy megjegyzése: „Mindig nagy hatással volt rám, hogy XVI. Benedek azt mondta: a hit nem elmélet, filozófia vagy eszme, hanem egy találkozás. Találkozás Jézussal.”[1] Számunkra az élet Krisztus. És ha olykor gyengeségünk, fáradtságunk vagy az élet különböző körülményei folytán szem elől veszítjük ezt, Ő mindig vár ránk, sőt „elébe megy azoknak, akik nem keresik”[2].

Szeretettel olvasni az Evangéliumot segít még szorosabbá fűzni a barátságunkat Jézussal, „amin valójában minden múlik”[3]: segít keresni Őt, rátalálni, kapcsolatban lenni vele és szeretni.[4] Miközben szemléljük az Úr életét, Isten mindig új fényekkel lep meg minket. Noha olykor úgy tűnhet, hogy az Evangélium olvasása nem hagy bennünk nyomot, később eszünkbe jutnak és szavainkban felbukkannak Jézus mondásai, reakciói és gesztusai, amelyek bevilágítják életünk hétköznapi vagy kevésbé hétköznapi helyzeteit. Az Evangéliummal, Isten Szavával kell lélegeznünk – ezt az ajándékot kérem az Úrtól mindenki számára. Ebben segítségünkre vannak a Szentíráshoz fűzött szép magyarázatok Szent Josemaría írásaiban és sok más forrásban, többek között a Krisztus életéről szóló könyvekben és az Egyházatyák írásaiban.

A nemrég lezajlott általános Kongresszus nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy Jézus Krisztus álljon a középpontban: ebben a nagy katekézisben, amely maga a Mű, arra vágyunk és törekszünk, hogy minden egyre inkább az Ő Személye körül forogjon.[5] Ha arra vágytok, hogy mélyen elmerüljetek az Evangéliumban, nagyobb fényt árasztva adjátok majd tovább Isten minden egyes ember iránti szeretetének örömhírét, valahányszor előadást, órát, elmélkedést tartotok, vagy a keresztény életről beszélgettek a barátaitokkal. Szent Ambrus így fogalmazott: „Gyűjtsd össze Krisztus vizét […]. Töltsd meg lelkedet ezzel a vízzel, hogy a benned lévő talajt alaposan átitassa […], és amikor tele lesz, te adsz majd vizet a többi embernek.”[6] Arra kérem Szűz Máriát, hogy tanítson meg minket az emlékezetünkbe vésni és a szívünkben szemlélni (vö. Lk 2,19) mindent, ami Jézussal kapcsolatos, hogy a szemlélődés útjain járjunk mind mi, mind a segítségünkkel mások, mindenki ott, ahol Isten hívja.

Bár még nem telt el sok idő azóta, hogy az általános Kongresszus következtetéseit összefoglaltam számotokra egy levélben, a múlt hónapban talán hiányoltátok az Atya levelét. Miután nyugodtan mérlegeltem és megbeszéltem a kérdést a Központi Tanácsadó Testülettel és a Központi Tanáccsal, úgy találtam a legjobbnak, hogy felváltva forduljak hozzátok levelek és rövidebb üzenetek formájában, amelyeket a Mű honlapján keresztül juttatok el hozzátok, hiszen manapság az internet is jó eszköz arra, hogy közel maradjunk egymáshoz.

Húsvét első hetében rövid lelkipásztori látogatásra Írországba utazom, és arra kérlek benneteket, hogy imádságaitokkal tartsatok velem. Imádkozzatok továbbra is a Prelatúra azon 31 hívéért, akik április 29-én részesülnek a papság szentségében. Végül szeretném megköszönni nektek, hogy leveleiteken és imádságotokon keresztül folyamatosan érzem a közelségeteket. Ti is számíthattok mindig az én értetek felajánlott imádságaimra.

Áldott Húsvétot kíván nektek, és minden szeretetével megáld benneteket Atyátok,

Róma, 2017. április 5.


[1] Ferenc pápa: Szentbeszéd, 2016. november 28.

[2] Szent Josemaría: Sacerdote para la eternidad [Pap mindörökké] című szentbeszéd (1973. április 13.), Amar a la Iglesia [Szeretni az Egyházat], Palabra, 1986., 69. o.

[3] XVI. Benedek: A názáreti Jézus (I), 10. o.

[4] Szent Josemaría: Isten barátai, 300.

[5] Vö. Levél, 2017. február 14., 8.

[6] Szent Ambrus: 2. levél, 4 (PL 16, 880).