Életrajz

Ernesto Cofiño Ubico 1899. június 5-én született Guatemala városban, s ott végezte első iskoláit is.

Ernesto Cofiño
Opus Dei - Életrajz

Dicséretes minősítésű diplomáját a Párizsi Egyetem Orvostudományi Karán szerezte meg, sebész orvosnak 1929-ben nevezték ki. 1933-ban házasodott meg, öt gyermeke született.

Életét teljes mértékben szakmai munkájának szentelte, szolgálatkészsége nem csak a betegek fizikai jólétére terjedt ki, hanem azok személyes problémáit is magáévá tette.

A természetfölötti gondolkodást segítő fejlett érzéke és mélyen emberséges mivolta miatt mindig az életre való jog védelmére és az életszeretet buzdítására törekedett. Több kezdeményezést segített –sokukat közülük ő maga szorgalmazott–, melyekben nagy szeretettel gondoskodnak a várandós anyákról, az utcán kallódó gyerekekről és az árvákról, illetve javaslatokkal szolgálnak a felmerülő társadalmi problémák orvoslására.

A Guatemalában végzett gyermekgyógyászat úttörője, a San Carlos Tudományegyetem (Universidad de San Carlos - USAC) Orvostudományi Karának gyermekgyógyászatot oktató egyetemi tanára volt, amely állást ezen felsőoktatási intézményben kiemelt tisztelet övezett.

Az Opus Dei-be való felvételét 1956-ban kérte szupernumerárius tagként. Ettől kezdve megpróbálta még elmélyültebbé tenni Istenhez fűződő kapcsolatát az imádság, az önmegtagadás, a napi szentmise és áldozás és a heti szentgyónás segítsége által. Megnőtt a Szent Szűz iránti szeretete olyannyira, hogy attól kezdve kitartóan terjesztette a rózsafüzér imádságának napi gyakorlatát, és nagy szorgalommal látott neki a tanuláshoz, illetve a doktrinális-vallási téren szükséges képzése fejlesztéséhez.

Aktívabbá tette apostoli tevékenységét is, mepróbálta másoknak is átadni örömét és megmutatni nagylelkűségét, hogy segítsék ők is anyagi áldozataikkal és imáikkal a rászorulók emberi jólétét és keresztény hitük erősítését elősegítő kezdeményezéseket. Ezen munkákban ő maga is hatalmas áldozatkészséggel dolgozott, készen arra, hogy átültesse a gyakorlatba az Egyház szociális tantételeit.

Hősies erőfeszítést mutatott az olyan szervezetekkel való együttműködésben is, amik a mezőgazdaságban dolgozók, az ipari munkások és az alacsony jövedelemmel rendelkező nők megsegítése és képzése céljából működtek, illetve az egyetemisták oktatásának fejlesztését segítették. Ezen felebaráti, sok lemondással járó szolgálatát 92 éves koráig, azaz élete végéig gyakorolta.

Guatemalában, 1991. október 17-én rákban halt meg, egy hosszú és fájdalmas betegség után, amit hősies lélekerővel és az Isteni akaratot elfogadó békével viselt.