Miután elvégezte az elemi iskolát, tanulmányait a barcelonai Szakiskola Nők részére tanintézetben folytatta.

1957-ben értette meg az Úr hívását arra, hogy a hétköznapi keresztény élet megszentelésének útjára lépjen az Opus Dei kötelékein belül; miután meghallgatta a megfelelő tanácsokat, kérte felvételét a Műbe.

Az életszentség eléréséért folytatott harcában kiemelkedő helyet foglalt el Krisztus Szent Embersége iránti szeretete, az eucharisztikus ájtatosság, a Szűzanya iránti szeretet, egy mélységes alázat és az az erőfeszítés, hogy másoknak szolgáljon. Képes volt felfedezni Istent a tanulás illetve a munka során felmerülő kötelességek teljesítésében, amiket mindig szeretetből tett, és a mindennapok apróságaiban.

1958. júniusában lábcsontrákot diagnosztikáltak nála, de az ebből adódó erős fájdalmakat kétségbeesés nélkül, hősi lélekjelenléttel viselte.

Betegsége alatt ragályos vidámságával, ami soha nem hagyta el, és barátszerző képességével, ami a lelkek iránti igaz odaadásából fakadt, továbbra is sok barátnőjének és osztálytársának segített, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. 1959. március 26-án, Nagy Csütörtökön hunyt el.